L'ultimo- Az utolsó

Sziasztok Bűbájosok!

Aki romantikára vágyik, annak a szombat este nem telhet el Ponte Vecchio nélkül: a lemenő nap és az utcazenész hamar belopta magát a szívembe. Így most is, az utolsó itt töltött hétvégémen, kihagyhatatlan programot jelentett.

Bár minden ugyanolyan volt, mint máskor, a levegőben már lehetett érezni a „változás szelét”. Az énekes sem segített a helyzetén, aki az előadását rögtön azzal kezdte: -Eljött augusztus utolsó szombatja, ami egyben a nyár végét is jelenti. A mai koncert nem ajándék lesz, hiszen a szabadságunkkal fizetünk érte. ( Igen, megértettem olaszul! )

A hét elején jutott el az agyamig, hogy ez az utolsó hetem itt, Firenzében. Már nem tudtam figyelmen kívül hagyni a jeleket. Egyre több olasz tért vissza a vakációjából, a már hetek óta zárva lévő kávézók, éttermek most újra fogadják a vendégeiket, valamint az is kiderült, hogy az iskolám utcájában 3 fodrász is van.

Bár tolom ki a hazatérésem időpontját, ami már szerdára esett,az otthoniak nagyon hiányoznak. Előttem van a kép is, amit minden nyár utolsó napján teszek meg: a csillagos ég alatt, a teraszon ülve emlékszem vissza a nyár minden egyes pillanatára. 

Mozgalmas és legfőképpen tapasztalatban gazdag nyárnak lehettem a részese, amit leginkább a csodálatos szülinapi ajándéknak köszönhetek, ennek az egy hónapnak Firenzében. Szükségem volt rá, ki kellett zökkennem az otthoni környezetből. 

Mindent elintéztem, amit akartam. Sokat okosodtam, és bár még sokat kell gondolkoznom a jövőről, azt megtanultam: nincs olyan, hogy lehetetlen. Elvégre még a Dóm tetejére is felmásztam, én, aki nem bírok szűk helyeken más emberekkel lenni és enyhe tériszonyom is van. Magabiztosan megyek haza, amiben nagy segítséget jelentettek a kedves, hízelgő olasz ragazzik is. 

Természetesen stílus szempontjából is hatással volt rám ez az egy hónap. Az olasz nők stílusáról majd még írok, az kiderült, hogy nem vagyok tipikus olasznak, ugyanis az esetek 75%-ban angolul szóltak hozzám, vagy, ha mégsem, az első kérdésük az volt: honnan jöttél?

Az viszont óriási segítséget jelentett „stylistként”, hogy lehetőségem volt pont a szezon változásakor megismerni a legnagyobb divatházak kollekcióit. A napi séta megtette a hatását! Nem is beszélve a temérdek újságról, ami csak ott tornyosul az asztalon. 

Mamma Mia! Mennyi minden fog hiányozni. A reggeli croissant és a Medici-címerrel díszített cappuccino, az iskola utáni séta a Dóm- vagy a Santa Croce felé, a már említett Gucci –Prada kettős, az, hogy mindenki megmosolyogja a nevemet, a Yogurtériák vagy a Dolce &Gabbana kirakatában lévő bordó táska.

Na, de nem! Csodálatos volt, de szerdán mindennek vége, és jön a változás. Az új. Pozitívan állok hozzá, és tudom, hogy sikerekben gazdag félévnek nézünk neki. És azt akarom, hogy Ti is higgyetek benne! Győzzétek le a gátlásaitokat, lépjetek át a komfortzónátokon, tűzzetek ki reális célokat! Azt tanították nekem okos marketingesek, legyenek rövid-és hosszú távú céljaink, amikre ha rágondolunk, motivációként szolgál.

És tudjátok mit? Legyőzőm a gátlásomat, és megteszem azt az elkövetkező 4 napban, amit eddig nem mertem. Áttöröm az én Tiffanymat, és bemegyek a Dolce&Gabbana üzletébe, amit eddig mindig csak tisztes távolságból vizsgáltam. 

Mi az üzenetem? Kezdjétek a szeptember 1-jét célokkal  és CSAK STÍLUSOSAN!

P :)