Keresés ebben a blogban

2014. április 1., kedd

A francia Riviera stílusa avagy a zokni szandál kombótól a tulipános Pradaig

Sziasztok Bűbájosok!

Kicsit fáradtan, de lelkesen mesèlek Nektek a hètvègèmről. Mivel sokaknak feltűnt, hogy nem itthon töltöm március utolsò napjait, kötelező beszámolnom a látottakròl, hiszen a francia Rivierán sem minden arany, ami fènylik.

A törtènet 2 hete kezdödött, amikor felmerült az ötlet, hogy a kishercegnő Hugicàm szülinapján kiruccanjunk Milánoba. Természetesen mindketten fellelkesedtünk, hiszen csak a divat egyik fövàrosàròl van szò, nem is beszèlve a szenvedèlyes olasz stílusròl, amit nem lehet megunni. Aztán kicsit változott a program: Milánobòl a reptèren kivül semmit sem làttunk ( amit egyèbkènt nèhány ève egèsz jòl megismertünk egy lekèsett gèp miatt ), ès helyette Nizzának vettük az irányt.


Be kell vallanom, nem voltam elkeseredve. A francia Riviera központja, ràadàsul ha az olasz stílusròl beszèltünk, kezdő divatblogger- fèlesègkènt az ösztönös francia klasszikus stílus mèg nagyobb lehetösègeket rejt. Mert ha a franciákròl beszèlünk, mindannyiunknak az elegencia ès sikk jut az eszünkbe, korra, nemre, területre függetlenül. Mielött òriási következtetèseket vonnèk le, azt azèrt tisztázni kell, gyönyörű hely, amitől festeni is nehezen lehet szebbet. Èppen ezèrt nem fogok most regènyeket írni, hiszen mindenkit jobban èrdekel a bölcsessèg, amit ezalatt a nèhány nap alatt levontam a stílusròl.



Sajnálom, hogy már az elejèn lelövöm a poènt, mi több, szomorúsággal tölt el,hogy azt kell mondanom, de az ösztönös francia sikk ezt a területet valahogy kihagyta. Kíváncsian figyeltem az embereket, hátha rájövök, mit tudhatnak, amit mi magyarok nem. Általánosságban megállapítottuk a többiekkel, még jó is, hogy elmentünk, hátha ragadt rájuk valami. Talán ha Suncity belvárosában vègigsètálunk, több stílusos,  szemèly jön velem szembe, mint ott a nèhány nap alatt.

A szállásunk 5 percre sem volt a központtól, így termèszetesen elhaladtunk a bevásárlóutcán.  Gyönyörűen berendezett kirakatok tömege hívogatja a nèzelődőket, ès szerintem lehetelen ùgy vègigmenni, hogy ne ragadja meg bármi is a figyelmed. Kimerülten ültünk le a főtèrre, ahol rögtön átkapcsoltam a a már jól ismert  FBI üzemmódba,mert nem akartam feladni, egyszerűen nem nyugodtam bele.



Várakozásom megtèrült: 5 perc sem telt el, mire megláttam a kèt dámát! Lehet, hogy itt csak 50 fölött beszèlhetünk stílusròl?  Nagy kő esett le a szívemről mégsem maradok teljesen szégyenben, mert egy francia kiruccanásból kevesen jönnek haza úgy, hogy megdöntik a sztereotípiákat. mindez addig tartott, amíg odafordul a kèk napszemcsis arisztokrata a szörme kabátoshoz: I'm getting tired. Would you like to drink something? Na, ennyit erröl!


Szombat este elhatároztuk, átruccanunk Monte Carloba, ha már ittvagyunk,nem hagyhatjuk ki a casinot. Fekete csipke, vörös rùzs, fèrfiaknak pedig az elengedhetetlen öltöny- nyakkendő, ugyanis az útikönyv szerint utóbbi nèlkül be sem engedik az urakat. A casinot könnyen meg lehet találni: nem elèg,hogy minden ùt oda vezet, de ha mègis eltèvednèl, elèg, ha Royce-Rollsok ès Bentlek sorát követed. Ahogy leparkoltunk, egy gyönyörü, fekete autóból kiszálló sofőr nyitott ajtót egy szőke hölgynek, aki hosszù fekete ruhában, Jimmy Choo sarokkal csatlakozott az ismerőseihez. Innen egyenes út vezetett a Casino előtti tèrhez, 2 oldalon pedig válogathattunk Yves Saint Laurent, Dior ( kirakatban az őszi Diorshown viselt Natalie Portman ruhával), Miu Miu,Celine kirakatai közül.



Aztán jutottunk a Casinohoz. A bejáratnál fotósok tömege munkálkodik, elcsípve a legjobb autókat és az abból kiszálló ( vagy inkább nekik ajtót nyitó) személyeket. Úgy èreztem magam, mintha egy Haute couture bemutatón lennèk. Kezdtem is magam picit kellemetlenül èrezni a leèrtèkelt kis csipkèmben, ès gondolkodtam, vajon menyire fogok kitűnni a rulettasztalnál. Mint kiderült, semennyire, mert a nagy tömeg a bejárattól jobbra helyet kapó operába sietett. Meg kell hagyni, nagy kő esett le a szívemről.
Le Casino

Kilèpve gyönyörü látvány tárult elèm: a tèr másik oldalán tulipánok hada, ami mögött òriási kivetítőn Prada reklám. Èrdemes volt felmászni, nemcsak a casino horizontja jelent meg, hanem ùtközben előbukkant a várva várt Chanel is. Azt kell mondani, aki teheti ès az alkalom is engedi, az itteniek megadják a mòdját a megjelenèsnek. Termèszetesen a casino melletti Cafe de Parisban itt is láttunk maxiruha flipflop kombòt- amit azèrt jò lenne, ha a strandon kívül elfelejtenènk, nemhogy Monte Carlo legelegánsabb èttermèben-, de azèrt szerencsère nem ez volt a jellemző. Sőt, elègedett voltam a látvánnyal.
Tulipános Prada



Ennyi volt nagyvonalakban, amit a környèk stílusáròl ès divatjáròl mondani lehet. Fèlreèrtès ne essèk, mèg mindig fejet hajtok a francia sikk előtt. Azt kell belátnunk, az öltözködèsi szokások règòkkènt változnak, ezèrt elhamarkadott kijelentès lenne azt állítani, hogy a francia stílusnak nincs párja. Itt is látszòdnak az òriási társadalmi különbsègek, akár kis országunkban.

Mi ebböl a tanulság? Merjünk öltözködni, kísèrletezni, hiszen a stílus tanulhatò. Mindez adjon Nektek erőt, ès CSAK STÍLUSOSAN!

P :)   


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése