Epilógus

Sziasztok Bűbájosok!

 „Az ünnepi beszéd olyan, mint a női felső ruha: rövid és céltalan” - írja Rejtő Jenő. Ebből két dolog is kiderül: először is, hogy írónk pontosan tudja, hogy mennyire unalmasak is tudnak lenni ezek a bizonyos bevezetők, ráadásul feleslegesek. Éppen ezért meg lehet nyugodni, nem fogom hosszúra elnyújtani a bemutatkozást.

A másik dolog, amire az idézet alapján fény derül, hogy P. Howardnak nem igazán voltak divat iránti ambíciói. Egy ruhának ugyanis mindig van funkciója, és annak méretét sem árt gondosan kiválasztani.

Amit nem árt tudni, egyetemista vagyok kis országunk egyik legnaposabb városában, amit innentől nevezzünk csak Suncitynek. Egyébként egy kis faluban nőttem fel, amit leginkább úgy tudok jellemezni mint a Szívek szállodájának Stars Hollowját, de ha egy kicsit is elegem van az egyetemisták elképesztően kimerítő életéből, az egyetlen hely, ahol ki tudok kapcsolódni .

Mindenkinek kell valami hobbi, nekem ez a divat világa lett. Imádom közeget, ezért stylist tanfolyamra jártam, hiszen jó pap is holtáig tanul. A tanfolyammal szinte párhuzamosan lehetőségem nyílt a város egyik lakásszalonjának a stylistja lenni. Erről a csodálatos helyről biztos sokat fogtok még hallani, hiszen szerves része az életemnek és persze a divat iráni szenvedélyemnek is.

Hazudnék, ha azt mondanám, hogy mindig tudtam, hogy ezzel szeretnék foglalkozni. A nagy áttörést talán egy modelltanfolyam jelentette. Nagyon sokat tanultam ott, az alapokat nyújtotta számomra, hogy előtörhessen az a szenvedély, ami még ma is tart.  

Nem tanultam újságírást és nem vagyok egy Carrie Bradshaw, de azt tudom, hogy mire van szükség. Úgyhogy minden alkalommal elképesztő lelkesedéssel fogom írni az okosabbnál okosabb mondatokat. Ja, és persze, CSAK STÍLUSOSAN!

P :)

Nincs màs hátra, csak stílusosan hátradőlni!